S. Kállai Gyöngyi: Öröm és fájdalom

49 éves, két gyermekes édesanya vagyok. Gergőnk 27, Gyöngyikénk 25 éves. Most decemberben lesz 30 éve, hogy párommal örök hűséget esküdtünk egymásnak. Férjem és két gyermekem római katolikus vallásúak, én a református felekezethez tartozom. Családunkban igazi ökumené volt és van, egymás templomát felváltva látogatjuk.

Gyermekeink úgy nőttek fel, hogy a négy nagyszülő közül csak egy élt, ő is távol tőlünk. Így mi négyen voltunk, vagyunk egy család.

Több kis mozaikot szeretnék bemutatkozásként felvillantani családunk, gyermekeink életéből, talán így kicsit teljesebb kép kerekedik ki rólunk.

Az ajándékozás öröme

Kislányunk 7-8 éves volt, amikor a szentesti ajándékozás, együttörülés után még napokig, sőt hetekig gyártotta az újabb és újabb meglepetéseket, rajzokat. Kedves tárgyaiból is jutott a gondosan csomagolt újabb és újabb ajándékokba.

- Olyan jó adni! – mondta érdeklődésemre. Az ADÁS örömét akkor élte át először tiszta szívvel Gyöngyikénk.

Élet és halál

Gergőm, aki 3 éves lehetett, egy szép tavaszi sétán sok-sok összetiport cserebogarat látott a földön. Keservesen sírni kezdett, tudakozván, miért taposták agyon ezt a sok szép bogarat. Hiába vigasztaltam, hogy a cserebogár megeszi a fák levelét, ő akkor is siratta azokat.

- Majd következő tavasszal sok új cserebogár születik, és akkor örülünk majd nekik – próbáltam vigasztalni kisfiamat, aki ekkor élte át először az élet és a halál misztériumát.

„Akik az Úrban bíznak”…

15 éves Gyöngyikénk, aki egy nagyon súlyos betegségből lassan-lassan felépülvén 1991 karácsonyán az ajándékok mellé mindannyiónknak személyre szabott igét „mellékelt”. A tőle kapott ige azóta is erőt ad, legszebb ajándékként őrzöm: „…akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésaiás,40;31).

Csupazöld rajz

Gergőm az óvodai rajzokon, ha a családot kellett ábrázolni csupa zöld színnel dolgozott. Az óvó nénik szóvá tették, jó lenne, ha színesebbé tenné a rajzot. Kisfiam az unszolásra testvérkéjét és édesapját kiszínezte, de az anyuci csak zöld színt kapott. Mert neki a leggyönyörűbb szín a zöld volt.

Fájdalmas születésnap

- Mivel kedveskedjek neked születésnapodon? – kérdezte a minap 25 éves Gyöngyikénk.

- Úgy szeretném, ha vasárnap eljönnél velünk a református istentiszteletre, hiszen már több mint egy éve lakunk Almádiban, s még nem ismered a lelkészemet, testvéreimet.

- Ezt ne kérd tőlem – válaszolta leánykám, s az általa főzött ünnepi ebéd keserű maradt a számban.

Azok a gyermekszagú vasárnap reggelek

Lurkóink, mint sok gyermek, vasárnaponként is korán fent voltak, s mi párommal még úgy lustálkodtunk volna. De a kétszer két kis tappancska felénk tartva odabújt hozzánk az alig kétszemélyes ágyba, s négyesben összebújva ébredeztünk, játszottunk, beszélgettünk. Most is érzem négyőnk illatát, a fészekmeleget.

A tehetetlenségem

Gyöngyikénk 9 évesen ferde tartása miatt gyógyszíjat kapott. A szíj felcsatolása után kislányunk végtelen dühkitöréssel dobta le magáról a gyógyító segédeszközt. Pedig előtte elmagyaráztam, miért kell hordani, mi lesz, ha nem viseli ezt a kissé kényelmetlen, de kibírható gyógyeszközt. Minden érvelés, szép szó, bátyjának féltő magyarázata ellenére nem volt hajlandó viselni. Ritkán kaptak gyermekeim verést, de tehetetlenségemben és elkeseredésemben jól elfenekeltem.(Ami persze semmit sem ért.). Rövidebb-hosszabb szüneteket tartva újra és újra próbálkoztam szép szóval elérni, hogy viselje a szíjat, de mindig eredménytelenül.

- Mit tettem rosszul? Hogy kellett volna meggyőznöm téged? – kérdeztem a napokban kislányomtól, aki nem tudott választ adni.

- Egy biztos: valahogy másképp.

Tégy partnereddé!

10 éves Gergőnk fogszabályzót kapott, amit becsülettel viselt. Édesapja vitte el a következő ellenőrzésre, ahol az orvos ki akarta húzni Gergő ép fogát, majd kilátásba helyezte, hogy ezen kívül még 3-at kell eltávolítani. Fiunk elképedve tiltakozott, mondván, hogy ő nem engedi az ép fogak kihúzását. A fogorvos megdöbbenve és ingerülten szólt páromra:

- Ilyen engedetlen gyermekkel még nem volt dolgom!

Otthon Gergőmnek megmutattam édesapjának összetorlódott, sűrűn nőtt fogait, ami miatt sok fogfájást, fogkezelést kellett elviselnie. Elmagyaráztam: A négy fogacska eltávolítása lehetővé teszi, hogy a fogaid szépen egymás mellett, torlódás nélkül legyenek. Ezért akarta a doktor bácsi a fogadat eltávolítani.

Fiam ezt megértve hősiesen tűrte a fogak eltávolítását.

De jó, hogy érvekkel hatni lehetett makacs fiúnkra.

Az átölelős szoptatás

Két éves volt Gergőm, mikor megérkezett hozzánk az újszülött kistestvér, Gyöngyike. Mikor a babát mellemre tettem, Gergőm vadul a hátam mögé mászott, átölelve a nyakam, úgy nézte a pici baba szoptatását. 5-6 hétig így szoptattam, mert Gergő is igényelte a meghitt, testközeli együttlétet. Féltékenység így akkor még nem alakult ki benne.

Miért nem én?

14 éves Gyöngyikénket rettenetes betegség, nyirokmirigy rák támadta meg. Életét egy évig tartó kemoterápiás és sugárkezelés, a különleges étkezés, a vitaminok, a sok IMA és szeretet mentette meg. A 16 éves kamasz kisfiam, aki rendkívül „anyás” volt, azokban az időkben sokat volt nélkülem, hiszen végig a szegedi klinikán voltam kislányom mellett.

- Miért nem én halok meg, hiszen én sokkal rosszabb vagyok! – mondta zokogva kamaszodó fiam, húgának szenvedése láttán.

Sokat veszekedtek, vitatkoztak az előző években, de Gergőm soha olyan gyengéd, kedves nem volt húgához, mint akkoriban. Remélem, jó testvérek maradnak mindhalálig.

Anya, anyaföld – külföld

Gergőnk egy év után, otthagyva a főiskolát, nem tudta merre- hogyan tovább. Pontosabban az akkor „divatos” külföldi munkát keresvén Amerikába ment. Nehéz fizikai munkát végez, küzd, dolgozik. Hazáját végképp elfelejti? Vagy visszajőve újra itthon otthon érzi magát? Adja az Isten, hogy így legyen!

(2002, budapesti Sapientia Szerzetesi Főiskola családi és erkölcsi nevelés tanári szak)